A következő nagy temetés Deák Ferencé volt 1876. február 3-án. Heltai Jenő – ő is itt nyugszik – így emlékezett: "Öt-hatéves kisfiú voltam még … Akkor annyit hallottam csak róla, hogy a haza bölcse, nagy ember, akinek az elmúlása mindnyájunk számára szerencsétlenség, nemzeti gyász. A temetés külsőségeiből emlékezetemben csak az utca gázlámpái maradtak meg … gyászfátyol lengett rajtuk. Ma is látom őket. És a tömeget. „Hol sírjaik domborulnak…”. A rettenetes tömeget, amelybe beékelődve szorongtam nálam kisebb testvéreimmel, valahol hátul, messze a komor gyászpompa látványosságától. "Ezek a temetések tíz- és százezreket vonzottak. A legtöbben Kossuth temetésén voltak, becslések szerint 600 ezren, de Blaha Lujzát is vagy 150 ezren kísérték a sírig, még Ady temetésén is voltak 60 ezren. A temetések sokaknak szórakozást is jelentettek, másoknak meg üzletet. Táncsics Eszter és Csorba Géza közös naplójában azt írja: "Már a Kerepesi úton csak úgy sürgött-forgott a sok — legkivált fekete ruhás — közönség. Ki-ki igyekezett magának alkalmas és biztos helyet szerezni.
MMLHírlevél feliratkozás Ne maradjon le a legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket! Feliratkozom a hírlevélreHírlevél feliratkozás Ne maradjon le a legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket! Feliratkozom a hírlevélre
– emlegette sokszor hitvese hívását, ami csak egy benső hang lehetett. Hiszen az akkoriban több családban megélt viszontlátás öröme számukra nem adatott meg. Helyette Tarczy Zoltán volt szőnyi református igazgató-tanító, katonai felülvigyázó aláírásával először levelezőlapon, majd egy fénykép révén értesítették a családot, hogy az akkor Ausztriához tartozó Osterode am Harzban Sonka András honvédet eltemették. "Fájó magyar szívvel tudatom, hogy férje, Sonka András, aki 1902-ben Sepsikőröspatakon született, atyja József, anyja Sípos Anna, 1945. „Hol sírjaik domborulnak, unokáik leborulnak…”. október 26-án a Németország Osterode am Harz nevű városában a komáromi 2-es számú helyőrség kórházában elhunyt. Halála oka: vesezsugorodás. Az osterodei városi temetőben, gyönyörű helyen helyeztük örök nyugalomra a magyar hősök temetőjében. Minden hősi halottunknak állítottunk egy-egy sírkövet s egy közös, nagyon szép, két méter magas emlékoszlopot. Adataink hitelesek, amennyiben magam írtam ki azokat a kórház könyveiből, és a temetőt is én rendeztem.
A dolog érdekessége az, hogy négy évvel a prágai tavasz és Csehszlovákia megszállása után történt mindez: mondhatni Rosty-Forgách és Somogyi írása a csehszlovák-magyar kapcsolatok szempontjából két igencsak "furcsa" időszakban született. Illusztráció Somogyi Mátyás cikkéhez. Az eredeti képaláírás: 'Díszőrség a kolodějei magyar katonasíroknál. ' Irodalmi Szemle, 1972/6: 556. oldal A cseh hagyományőrzők 2013-as fotóján látszik, hogy a magyar állam régen elfeledkezett a két kivégzett honvédról [1] [2] A fénykép hátoldalára fel lett írva a hősi halottak egyéb adatai: Bense Pál honvéd (24), Berkes Mátyás tizedes (24), Gergely Mihály tsz. szakaszvezető (23), 24 – honvéd, Krivianek György honvéd (24), Balázs Lajos tü. mü. gyak. (28) Források: A írása a 2015-ös rájovi megemlékezésről A Csehország, nem csak Prága blog bejegyzése Egy cseh hagyományőrző csoport írása a kolodějei eseményekről Friedl, Jiří: Poláci míří na Západ, In: II. Světová válka extra, 2014, november, 16-19. o. MNL OL, XIX-J-1-k, 22. doboz, 81/pol/1946, Rosty-Forgách Ferenc jelentése Somogyi Mátyás: Emberek voltak az embertelenségben, In: Irodalmi Szemle, 15. Hol sírjaik domborulnak: Herzl-hegyi sírséta » Izraelinfo. évfolyam (1972), ám, 553-557. o.
Fedelének sarkain akrotérionok állnak, a hosszabbik oldalán pedig a család neve olvasható szalagra vésve. A Hikisch család antik modorban készült szarkofágja (Fotó: Both Balázs/) Korb Flóris neve szinte teljesen összefonódott Giergl Kálmánéval, hiszen legtöbb épületüket – például a Klotild-palotákat és a Zeneakadémiát – közösen tervezték. Ettől függetlenül Korbot nem vele, hanem családja körében helyezték örök nyugalomba. Síremléke architekturális és szobrászi elemekből áll, de azok egységes, antik modorban készültek. Középen, egy kisebb fülke (aedicula) előtt alacsony posztamensen ül egy női alak, aki Flóris lányának, a festőművész Korb Erzsébetnek állít emléket. A szobrot Kisfaludi Strobl Zsigmond formázta. A fülke fölött csigavonalas-füzéres díszítésű oromzat (attika) hirdeti a család nevét, a fülke mellett kétoldalt pedig külön-külön is szerepelnek a családtagok. A Nemzeti Sírkertben természetesen jóval több építész nyugszik, hiszen valóban nagyra becsült emberek voltak, műveik – szerencsés esetben – a mai napig hirdetik tehetségüket.
A végső cél, hogy ők is és a hozzátartozók is megnyugvást találjanak. Azt is kevesen tudják, hogy a hadiárvák és a hadiözvegyek ellátását minden országban szigorú törvények szabályozzák, amelyek meghatározzák a jogosultságot. Az érintett személyek rendszeres pénzbeli juttatásban részesülnek, illetve különböző előnyöket élveznek. Hazánk az egyetlen olyan ország Európában, ahol rögtön a második világháború után eltörölték a második világháborús hadiözvegyek és hadiárvák jogait. Pedig ezeket a jogokat még Németországban is megtartották. Ez azért furcsa, mert Magyarország rengeteg halottat veszített mind a két háborúban. Az sincs a köztudatban, hogy első világháborús veszteségünk hatszázezer fő. E tények nyomán született meg az a döntés, amely szerint ez a szervezet megalakult; a tárca felső vezetése ezért vonta gyakorlatilag minisztériumi hatáskörbe a hadisír-gondozást. Ez a tevékenység így emelkedik arra a szintre, amelyik más országokéval egyenrangúvá teszi a magyar hadisírgondozó tevékenységet – mondja a Magyar Honvédnak adott interjúban dr. Töll László interjút teljes egészében a Magyar Honvéd magazin november 26-án megjelenő számában olvashatják.