Szarvas Times: Nem is tudom, tegezhetlek titeket, fiúk? Saxinger Viktor: Ha még itt akarsz dolgozni, akkor inkább ne. Kertész Endre: Tudod, hogy csak ugrat! Természetesen. SzT: Mi fog változni nyáron? KE: Egy szóval: minden. Talán leginkább a napirend. Meghalt a Szarvasi Zsidó Ifjúsági Tábor Smuel bácsija | Szombat Online. Hivatalos ébresztő 10:30-kor lesz, Simon & Garfunkellel vagy Norah Jones-szal, de tulajdonképpen szabadon választható az akusztikailag hermetikusan lezárt szobákban. Utána a brazil nőiférfi strandröplabda-válogatott szolgálja fel a reggelit. A szobákban. SV: Apró változtatás, hogy mostantól lehet az ágyban dohányozni. Ez már régi vágya volt a füstorientáltabb nyaralóknak. SzT: Nem féltek attól, hogy a késői kelés a napi tanulás rovására megy majd? KE: Egyáltalán nem. Figyelembe véve, hogy 14h-ig szabad program lesz. SV: Kibővítettük a strand területét négy másik medencével, ebből kettő csúszdás, kettő pedig wellness-kényeztető. Apró változás továbbá, hogy mostantól a strand területén és a medencében is lehet majd dohányozni vagy pipázni, megkönnyítve ezzel a sportosabb pöfékelők kikapcsolódását.
De megtanítottam metró mozgólépcsőjén jobbra kell állni, pedig a nagyvárosokban (Moszkva, Szentpétervár) sem udvariasabbak a közlekedők mint itt, Budapesten. Még egy mókás élmény, ami viszont mindig viszszatér: amióta barátok vagyunk, azóta bankárként is funkcionálok, hiszen sosincs idejük pénzt váltani, ezért a pénztárcámban a forint mellett dollár és euró is bármikor található, és rendesen vágom az aktuális középárfolyamokat is. És Szentpétervár, a néhai Leningrád: egy hetet a rokonaimnál töltöttem, konkrétan babáztam. De persze azért történt velem egy s más. Például utaztam, és észrevettem, hogy nem mindenhol van zebra, viszont a villamosmegálló (amiről nem is látszik, hogy villamosmegálló) az út közepén van. Itt persze nincs kiemelt járdasziget vagy várakozó kiépítve, tehát tényleg olyan érzés, mintha nem is lenne ott semmi. Az autósok a villamos felső vezetékéről lógó apró táblán kapnak csak jelzést arról, hogy ott a villamosnak bizony megállója van. Na, az ilyen helyeken naponta ütnek el valakit (a szerencsétlen, hát miért megy mindig oda?
hogy csak nézné a táncolókat, tás témája is. A rendszerváltás "…a kommunizmusnak 20 éve vége van, a Soának 60 éve, el kellene engedni a múltat… után ugyanis hirtelen az emberek annyira megörültek annak, hogy megint lehet zsidónak lenni, identitással, vallással kezdeni valamit, hogy még a szervezéstől, csoportosulástól sem riadtak vissza. Robbanásszerűen gyarapodtak az ifjúsági szervezetek, táborok, közösségek, zsinagógák. A felvállalhatóság feletti öröm azonban már lelankadt. A hirtelen reakciót túlélte az idők során belénk épült hozzáállás. A Magyarországi állapotok sem segítenek: ha nem lennének meggyőződve róla az emberek, hogy a zsidó eseményeken, rendezvényeken van biztonsági őr, még csak látogatóba se jönnének oda. Ránk szakadt az identitáskeresés, a megismerés, tisztába jövés, megélés lehetőségének szabadsága, de már úgy látszik, nem örülünk neki. Aki valamilyen zsidó közösségben, szervezetben, a "szférában" dolgozik, tudja: annak ellenére, hogy Magyarországon elvileg ~80-120 ezer zsidó van (akiknek a többsége Budapesten él), az aktívabb emberek száma jóindulattal 500-1000 körül mozog, a félaktív, látogató-jellegű emberek száma pedig talán duplaennyi.
SzG: Ahogy teltek-múltak az évek, a képző csapatban átkerültem a tapasztalt oldalra, azon belül is a nagy múlttal rendelkezők kisebb klikkjébe. Mi vagyunk azok, akik a fiatalabbak szerint sokat morgunk és nem vagyunk elég lazák. Ezzel szemben mi úgy látjuk, hogy mi kattogunk az alábbi fogalmakon a legtöbbet: értékteremtés, oktatás, határok... :) A feladatom képzőként és tutorként, majd mentorként egyrészt a régi értékrend ápolása és érvényben tartása volt – akadt számos partnerem ebben, bár ők még nálam is idősebbek:) (Sziszi, hagyd már Smuel bácsiékat – a szerk. ) –, illetve az, hogy a felgyülemlett tapasztalatot ne csak a madrichoknak, hanem a fiatal korcsoportvezetőknek is átadjam. A BH-s képzést együtt kezdtük a Fricivel, Sonjával, Lányi Eszterrel és a Sashával, ekkor mindenkinek ugyanaz volt a feladata: életre hívni és életben tartani. Sajnos ebből a romantikus felállásból a sok szép élmény mellett adódtak feszültségek is. A Bálint Házban egyébként gazdasági vezetőként dolgoztam, a képzések abszolút társadalmi munkát jelentettek, ez volt a másik fő konfliktusforrás.