Thomas Mann felszabadítónak érezte az elbeszélés lezárását, ebben talán belejátszott hogy neki magának is voltak titkai off és Mario személyes titkainak nyilvánosság elé tárása rémületes lehetőségek vetett fel. off de engem nem nyugtat meg a lezárás. A bosszú nem teszi meg nem történté a gyalázatot. Továbbra is fojtogat az elbeszélés kellemetlen levegője… – le is vontam egy csillagot é>! 2015. november 2., 09:10 Thomas Mann: Mario és a varázsló 73% 20 éve olvastam először, akkor sem volt a kedvencem, és most sem sikerült feljebb küzdenie magát. Abszolút groteszk, Cipolla a módszereivel a diktatúra természetrajzát mutatja be. Mindent felhasznál, hogy hatalmat gyakoroljon az emberek felett, hogy megtörje az akaratukat. De a végén…Black_Angel>! 2016. október 18., 16:55 Thomas Mann: Mario és a varázsló 73% Egyrészről furcsa, másrészről érdekes. Ez a novella a fasizmusról szól, ezt testesíti meg Cipolla személye. Nekem az egész történet nyomasztó volt, folyamatos elnyomás, dróton rángatta az embereket, és az ártatlan Mario lesz az áldozat, akit annyira elbűvöl, hogy saját maga vesztét okozza.
Szereposztás: Cipolla Perjés JánosMario, fiatalember Jerger BalázsAngolieriné Borbáth OttíliaEzredes Zsiga LászlóFordította: Sárközi GyörgySzínpadra alkalmazta: Czeizel GáborKoreográfus: Lisztóczky HajnalRendezőasszisztens: Kalányos TamásRendező: Gulyás Dénes"Azt teszed, amit akarsz. Vagy előfordult már, hogy azt tetted, amit nem akartál? "(Thomas Mann: Mario és a varázsló - Mario und der Zauberer)Thomas Mann 1930-ban írta meg novellájában az esetet Cipollával, a borzalmas művésszel, aki előadásán hipnózis útján kezdetben mulatságos, majd egyre visszataszítóbbá váló ötleteinek végrehajtására veszi rá a közönséget. Ám Mario képes kiválni a tömegből, és szembefordulni a varázslóval. Ma különösen aktuális. A központban a manipulálhatóság kérdése áll: vajon, mindenki manipulált, és manipuláló egyszerre...? A manipuláció jelen van az életünk minden pillanatában: a párkapcsolatainkban, a baráti viszonyainkban; de ugyanúgy manipulál, vagy manipulálni próbál bennünket szinte minden: a politika, a vallás, a kereskedelem… Feltevődik a kérdés: hol vagyok én, benne vagyok-e ebben az ördöginek feltűnő körben?
Rájátszik minden módon, az ember nemes és nemtelen tulajdonságait kihasználva, jogosan is és aljasul is visszaélve az olvasóval, mintha maga is egy Cipolla lenne. Természetes, hisz az elbeszélés egy politikai pamflet is egyben a fasizmussal szemben, amely ellen, ahogy az írás végkifejletében láthatjuk, bármely módszer, akár az erőszak is alkalmazható. (Thomas Mann többször is utalt erre) És hogy a Cipollával való hasonlóság még ijesztőbb legyen, Thomas Mann is épp olyan jó jósnak bizonyul, akárcsak ellenszenves varázslója. Mintha tudott volna olvasni az olaszok gondolataiban, és már 1929-ben látta, hogy 1945 tavaszán hogyan üti-veri, majd lógatja fel fejjel lefelé Mussolini holttestét a tömeg Milánóban, a Piazzale Loreto-n. A fasizmus megbukott, de az elbeszélés mondanivalója nem lett ettől kevésbé aktuális. Az önálló akarattól való megfosztatás, a kiszolgáltatottság, a tehetetlenség és megalázódás drámája ma is aktuális. Ma is érezhető az a kellemetlen levegő amit ez gerjeszt maga körül, és fenyeget, hogy végül erőszakba torkollik a felocsúdó megalázottak dühe.
Cipolla a fasiszta eszmét jeleníti meg, az ő bukása a fasizmus bukása is egyben. Népszerű idézetekmadárka>! 2011. május 31., 07:38 Nem akarásból, úgy látszik, lelkileg élni nem lehet; valamit nem akarni megtenni, tartósan nem jelenthet élettartalmat: valamit nem akarni, és egyáltalán semmit sem akarni, tehát a parancsoltat mégis megtenni, talán túl közel van egymáshoz, semhogy a szabadság eszméje ne kerülne közöttük kutyaszorítóba…Thomas Mann: Mario és a varázsló 73% redikin>! 2011. március 9., 17:48 Miért is bevonni a vitorlákat és megfutni az élmény elől, mihelyt az nem teljesen olyan természetű, amiből derű és békesség fakad? Minek elutazni, ha az élet kissé nyűgös, ha kissé ingatag is, vagy némileg kínosnak, bántónak mutatkozik? Nem, nem, maradni kell, hozzátapadni, beállni sodrába, s ezenközben talán tanulhatunk is Mann: Mario és a varázsló 73% Cicu>! 2015. november 1., 11:28 – Tetszel nekem, giovanotto. Hiszed-e, hogy már régen észrevettelek? A magadfajta fickókat különösképp kedvelem, ezek az én embereim.
Ez a szócikk szaklektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja (extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek) részletezi. Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! A Mario és a varázsló (németül: Mario und der Zauberer: Ein tragisches Reisenerlebnis[1] (egy tragikus utazási élmény), Thomas Mann 1929-ben megjelent novellája. A novella a fasizmus kritikája. CselekménySzerkesztés A történet elbeszélője maga Mann, aki családjával az olasz tengerparti fiktív kisvárosba, Torre di Venerébe utazik (a város Forte dei Marmi városán alapul). Ott találkozik Cipollával, a varázslóval, aki mutatványaival és beszédével megnyeri magának a közönséget. Cipolla az akkori Európa vezéreinek karikatúrája. A történet Mann személyes élményén alapul, amikor az olasz tengerpartra utazott családjával. Mussolini akkor emelkedett hatalomra; Mann ez alapján írta meg a Mario és a varázslót.
Van-e saját akaratom, énem, elég vagyok-e ahhoz, hogy megteremtsem önmagamat, hogy a magam ura legyek? Ura vagyok-e önmagamnak? Az előadás az scher Verlag, Frankfurt am Main és a Mayer-Szilágyi Színházi Ügynöksé, Budapest engedélyével jött létre. A szerző novellájából, a novella Sárközi György magyar fordítása és Spiró György színpadi átdolgozása/átiratának felhasználásával a színpadi adaptációt írta: Czeizel GáborBelépő 2500 Ft/fő
Furcsa, torz, gonoszarcú emberke érkezik egy olasz városkába. Cipolla, a bűvész, a varázsló. Démoni tekintetével, gúnyosan sértő hangjával és suhogó korbácsának erejével hatalmába keríti egész közönségét, fellobbantja a nemtelen szenvedélyeket, derék, tisztes polgárok, feddhetetlen életű asszonyok, marionett figurákként rángatják tagjaikat, miközben arcukat megdermeszti a rémület. A fasizmus, ez a szadista szörny végzi itt fertelmes bűvészmutatványait, az hozza fel a mélyből az emberben rejtőző állati ösztönöket.