Gyermekeknek – mese, hangjáték, ének-zene ► Mire való a dinnye? Mire való a dinnye? Fésűs Éva meséi Előadó: Zene: Sola Scriptura Teológiai Főiskola szimfonikus zenekara Helyszín: Nortyx hangstúdió Időpont: 2014 Rendelési kód: GyCD-1. 1. Bevezető2. Mókusvásár3. Mire való a dinnye? 4. Neszepisze szánkózni megy5. Mese - Mókus Péter kiskertje. A hinta6. Mókus Péter kiskertje7. Jó éjt, bocsok! Szereplők, közreműködők:Szabó Attila, Szabóné Horváth Zsuzsa, Ócsainé Mátyássy, Katalin, Ócsai Evelin, Mézes Judit, Németh Anna, Juhászné Matus Johanna, Kökéndy Zoltán, Kulcsár Dénes, Frendné Oravecz AdrienneZene: Sola Scriptura Teológiai Főiskola szimfonikus zenekaraA meséket Fésűs Éva: Az ezüst hegedű című mesekönyvéből olvastuk fel, amelyhez mind a Szerzőnő, mind a könyvet kiadó Szent István Társulat hozzájárulását adta. 3. Mire való a dinnye? ▶ (-)
Azokat elültette szépen sorba, utána friss vízzel meg is locsolta, és tulipánhagymát is rakott a puha földbe vagy egy tucatot. Peti látta, hogy mit csinált, de ajkát biggyesztve legyintett: – Mikor lesz abból még virág?! A kis Balázs megállt egy percre. Ő is elfáradt már. – No, persze! Csinálhatnánk ezt okosabban is! – És nagyot nevetett a kis hamis. – Tudom már, Péter! A kertésznek is ész kell, s mindjárt virul a tündérkertje! Minek megvárni, míg a mag kikel? A réten ezrivel hajlik a sok virág a szélbe, csak el kell menni érte! Lola mesék - PDF dokumentum. Máris szaladt, ahogy csöpp lába bírta:– Apu! Hol a talicska? Ráfektetett kisásót, kiskapát, s hajrá! Tolta is ki a rétre... Tengernyi virágot talált! A legszebbeket szépen körülásta, és gyökerestül kiemelte, úgy rakta fel a talicskára. A nagy munkát hümmögve nézte Péter. Nem! Ez sem jó! A sok sáros gyökérrel szép bundácskáját kente össze, és kétszer annyit ásott a kisöccse! Minek is az a sok piszkos föld alatti ág-bog? Anélkül sokkal szebbek a virágok! És homlokára koppintott vidáman: – Ohó, butuskák!
Az adventi naptár nyitogatása is egyre azt mutatta, hogy közeledünk az ünnephez. Erre a csodálatos napra, amelyet óvodánkban december 14-én tartottunk – vidám karácsonyi énekeket, verseket tanultak... bővebben Óvodánkba december 6. -án megérkezett végre a várva-várt Télapó A gyerekek már nagy izgalommal várták. Egész héten szorgalmasan készült minden csoport: Termet díszítettek, énekeket, verseket tanultak, rajzoltak, festettek, hogy mire megérkezik, méltóképpen tudják fogadni. Először az udvaron járt körbe, és onnan kukucskált be... bővebben A Népmese napja a 81-es óvodában 2020. szeptember 30-án ünnepeltük óvodánkban a Magyar Népmese napját. E jeles napon Benedek Elek születésnapjára és meséire is emlékeztünk. Igyekeztünk felhívni, a meseszerető gyerekek és szülők figyelmét arra, hogy ezen a napon megkülönböztetett tisztelettel... Mesék Mókusokról – Virágszemű. bővebben Autómentes nap 2020. szeptember 22 Szeptember végén tartottuk az autómentes napot óvodánkban. Ahogy minden évben idén is felhívtuk a gyerekek figyelmét az egészséges életmódra, a gyakori sétára, kerékpározásra.
De bizony Harkály doktor csak farontó férgekkel foglalkozott, és éppen bosszús volt, mert napok óta hiába keresett egy kukacot a tölgyfa derekában. – Egy madártapodtat se megyek innen! – jelentette ki. – Lehetséges, hogy éppen most fogom azt a kártevőt a csőröm végére kapni. Beláthatod, szellőcske, hogy nagyobb dolgok is vannak a világon, mint holmi erdőszéli ibolyácska ijedelme! A szellő most már egyenesen a medvéhez szaladt. – Te vagy az erdőn a legtekintélyesebb, a leghatalmasabb. Kérlek, segíts elgördíteni egy követ az ibolyáról! – Szedte-vedte, brummadza! Éppen azért nem mehetek – mordult nagyot a medve. – Hát nem látod, hogy egy vadméh megcsípte az orromat, mókés akkorára dagadt, mint egy krumpli? Ha így meglát az erdő népe, odalesz a tekintélyem! – Az ám! És megtudják, hogy mézet csentél! – gondolta magában a szellő, és szomorúan ült le egy faágra. Senkire sem számíthat, mindenkit csak a maga baja érdekel. A nagy sóhajtozásra egyszer csak kikukucskált odújából a mókus, akit az egész erdőben haszontalan mogyorópusztítónak, komolytalan bohócnak tartottak.
Hát azt mondják a szegény ember fiai, hogy ők is elmennek szerencsét próbálni. A két öregebb felfegyverkezett, elbúcsúztak, és mentek a királyhoz. Beengedték a legöregebbet, de bizony nem bírt az semmit se. Csinált az mindent, talán még bukfencet is hányt, a királykisasszony sehogy se akart nevetni. El kellett neki takarodni onnan. Hát akkor bemegy a középső. Az is hiába csinált mindenfélét, még cigánykereket is hányt, a királykisasszony egy pirikét se nevetett. A legénynek nagy szomorúságára ki kellett kullogni a palotából. Nem tehettek mást, hát visszamentek apjukhoz. Látta ezt a legkisebb fiú is. Nem szólt senkinek semmit, csak elindult otthonról. Amerre csak ment, mindenütt összeszedte a virágot. Úton-útfélen, minden burgyingban talált virágot; leszakította, és magára rakta. Teletűzdelte a haját, fülét, orrát, száját, és a lábbelijébe is rakott. Mikor a palotához ért, be sem engedték. Szerencsére találkozott a kuktával, az beengedte valahol a királykisasszonyhoz. Ahogy bement, dallikázott egy kicsit, a virág meg szóródott róla, mint a záporeső.