A koponyaereklyéje a 13. század óta a frankfurti dómban található (Diós István: A szentek élete. ). Ünnepnapja több változás után a 16. századtól augusztus 24-én véglegesült. Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában találunk példákat arra, hogy a középkortól egészen máig sok hagyomány kapcsolódik Szent Bertalan személyéhez. Sokféle tevékenységnek a védőszentje, így a bőrrel kapcsolatos foglalkozásúaké: szűcsöké, tímároké, kesztyűkészítőké, csizmadiáké, vargáké, mészárosoké. Továbbá mivel az ünnepnapja augusztus vége, azaz az ősz kezdete, így a szőlőhegyek, a pásztorok, a földművesek védőszentje is. Gyógyító tevékenysége folytán az ördögűzés, az idegességben szenvedők védelmezője is. Még időjárás jósló napnak is tekintik az ünnepét: amilyen Bertalan napján az idő, olyan lesz az ősz. Őszkezdő nap, a népi megfigyelés szerint Bertalannal elillan a nyár. Ki volt Szent Jakab?. A középkorban sok, azóta elpusztult templomot szenteltek Szent Bertalan tiszteletére (ahogy akkoriban jellemző volt az apostolokat védőszentül választani).
Abban a pillanatban azonban, amikor a pápa nyújtotta neki az Úr Testét, hirtelen megelevenedett a Mária-kép, ránézett a merénylőre, aki ettől a pillantástól megvakult, és a pápa megmenekült.
Meg is tette, és találkozhatott még a Szűzanyával, továbbá az egykori tanítványokkal, gyógyult betegekkel, vakokkal, talán Lázárral is. A gyűjtött anyagból – valószínűleg már Szent Pál mellett működve – összeállította az evangéliumot, amelyben van néhány jellegzetesség a másik három evangéliummal szemben. A pogány Lukácsra is (mint Mátéra) nagy hatással van az a felismerés, hogy a próféták jövendölései szerint Sionból jön a törvény, és Jeruzsálemből sugárzik szét az egész világra az üdvösség. Simeon hálaimájában felcsendül az egyetemesség gondolata – ezt az imát csak Lukács írta le az evangélisták közül: "Ez a Gyermek világosság a pogányok megvilágosítására és dicsőség a te népednek, Izraelnek! " (2, 32) – és az apostolok küldetésében válik teljessé, mert ők valóban az egész világra elvitték az evangéliumot. Amikor az első missziós útról Pál és Barnabás visszatért Antiochiába, beszámolójuk lényege annak elbeszélésében állt, hogy "Isten általuk a pogányok előtt is kitárta a hit kapuját" (ApCsel 14, 27).