A spoiler viszont remek figura, remélem még visszajön a további részekben. Grace nem is nyomoz, csak kordinál és főleg a családi szállal foglalkozik. Ugyanakkor James ravasz író, mert elhint olyan morzsákat, amik miatt nem tudom azt mondani, hogy egyszer és mindenkorra befejeztem a sorozatot, annak ellenére, hogy ez is csak egy közepes rész volt. Gvendolin P>! 2020. március 29., 23:45 Peter James: A halott szorítása 88% Egy egyetemista fiú a saját hibájából közlekedési baleset áldozata lesz. Előbb egy furgonnal, majd egy kamionnal ütközik, egy nő pedig egy kávéházba hajt, hogy a balesetet elkerülje. Hamar kiderül, a nő ittas volt, a furgon vezetője este nem ment vissza a börtönbe, a kamionos több órát vezetett, mint szabad lett volna. Könyv: A halott szorítása (Peter James). A hab a tortán, hogy a fiú egy maffiacsalád tagja. Ennek azonban nincs köze a halálához. A fiú anyja bosszúért kiált, és öccse révén felfogad egy orvlövészt, aki maradéktalanul neki is lát a "munka" elvégzésének. A szerző idegesítően szőrszálhasogató. Mellékes információk tömkelegét osztja meg az olvasóval a rendőrökről és az áldozatokról is, mintha mindezek előrébb vinnék a nyomozást.
A halottkém baljós, fekete autója még nem érkezett meg, és hál' istennek az újságírók sem szagoltak ki még semmit, de biztos volt benne, nemsokára megérkeznek ők is – mint a döglegyek. Barley harcedzett, sokat látott, vérbeli zsaru volt – jó ötvenes, nyers sussexi akcentussal, kerek ábrázattal, amit gyakran vörösre festettek az elpattant hajszálerek. Grace–t lenyűgözte a sebesség, amivel biztosította a területet. Rémálom olyan helyszínen dolgozni, ahol a bizonyítékokat már földbe tiporták a tapasztalatlan, fiatal kollégák. Úgy tűnt, ebben az esetben minden rendben, urai voltak a helyzetnek. Barley szakszerűen becsomagolta a kezet, majd elindult. Grace követte, akkurátusán a nyomaiba lépve, hogy a lehető legkisebb kárt tegyék a helyszínben, miközben fél szemmel a német juhászokat, a rendőrség nyomkövetésre kiképzett kutyáit figyelte. A legzsúfoltabb terület felé haladtak, ahol a legnagyobb volt az aktivitás. Azonnal megértette, miért. A középpontban egy nagy, fekete, gyűrött, rojtosra tépett szemeteszsák állt, foszlányai hevesen lobogtak a szélben.
Néhányszor kicsöngött, aztán egy jogi iroda üzenetrögzítője jelentkezett be – az irodáé, ahol Janie dolgozott. Aztán a 1471–et hívta, hogy lássa, mi volt az utolsó bejövő hívás, de a szám le volt tiltva. Aztán lejátszotta az üzeneteket. Bins megint ott sürgölődött körülötte, de észre sem vette. Janie bekeretezett képét nézte, ami a telefon mellett állt. Hosszú estélyiben volt a Glyndebourne Operaház előtt Érdekes, gondolta, a lány minden fényképe olyan mesterkéltnek, beállítottnak tűnik… A rögzítő zümmögött egy ideig, aztán egy kellemes női hangot hallott. – Ó, szia, Janie, itt Susan, Mr. Broom titkárnője. Már tizenegy is elmúlt, Mr. Broom reggel nyolcra várt, hogy befejezzétek az anyagot a tanácsadással kapcsolatban. Kérlek, hívj vissza. Grace minden részletet feljegyzett a noteszába. Volt egy hasonló üzenet Susantől a délutáni órákban, aztán fél négykor egy másik, fiatalabb nő telefonált élénk hangon. – Helló, Janie, Maggie vagyok. Kicsit aggódom miattad, nem jöttél ma. Minden oké? Hazafelé lehet, hogy benézek hozzád.