Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak ősapáink, Kik szabadon éltek-haltak, Szolgaföldben nem nyughatnak. Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. Marcius 15 versek. Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart, És mi mégis láncot hordtunk! Ide veled, régi kardunk! A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy híréhez; Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot! Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. (Pest, 1848. március 13. ) Valamennyi írónk közül Petőfi életrajza a leginkább ismert. A márciusi ifjak vezéreként és március 15-e egyik hőseként, majd az 1848-49-es szabadságküzdelem mártírjaként a nemzeti legendárium egyik központi alakja lett; a múlt század ötvenes-hatvanas éveitől ő jelentette a magyarság számára a nagybetűs Költő fogalmát.
1/1 oldal Bejegyzések száma: 3 2011-03-13 20:34:57, vasárnap FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC Az 1848-49-es szabadságharc és forradalom eseményeire, neves alakjaira, közkatonáira emlékezünk március 15-én. Az 1848-49-es eseményeket többnyire két szóval jellemezzük: forradalom és szabadságharc. Ezen a napon a magyar szabadságharc kezdetét ünnepeljük. Március 15-e jelképpé vált, nemzetünk szabadságszeretetét, szabadság utáni vágyát fejezi ki. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc Magyarország újkori történetének egyik meghatározó eseménye, a nemzeti identitás egyik alapköve. Március 15-ei megemlékezés - III. Béla Gimnázium, Művészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola. Társadalmi reformjaival a polgári átalakulás megindítója, önvédelmi harcával a nemzeti mitológia részévé vált. Szerves része volt az 1848-as európai forradalmi hullámnak, azok közül viszont lényegében egyedül jutott el sikeres katonai ellenállásig. Eredményességét mi sem mutatja jobban, hogy csak a cári Oroszország beavatkozásával lehetett legyőzni, amelynek soha ekkora hadserege addig nem járt még külföldön. Gyakorlatilag az 1848-49-es harc a magyar nemzet történetének leghíresebb háborús konfliktusa is.
Illik-e még oldaladra a kard? Magyar nemzet, ha rád kerül a sor, Léssz-e megint, ami voltál egykor? Oly hatalmas harcos, ki szemével Jobban ölt, mint más a fegyverével! A világot védtük hajdanában A tatár és a török világban; Vajon most, ha eljön a nagy munka, Meg bírjuk-e védni mi magunkat? Oh magyarok istene, add jelit, Ha a kenyértörés elközelit, Hogy az égben uralkodol még te A magad s néped dicsőségére! Reményik Sándor - ERDÉLYI MÁRCIUS Egy tizenötös szám. És március: Az első tavasz-hónap közepe. Kimondottam így egyszerűn, Ne féljetek, ne féljen senkise. Március 15 verse of the day. Ne féljetek: nem tüzesednek át Halk hangolás után a vers-sorok, Nem temetni és nem lázítani, Csupán figyelmeztetni akarok. Oly csendben nő a versem, mint a fű, Úgy duzzad, mint a rügy duzzad a fán: Nem szavalok, - szavaltunk eleget, - Nagyon sokat - március idusán. Volt egy tanítóm akkor, - igazi, Nagy nevelő, - gyökérig leható. Ő mondta: csak úgy ünnep ez a nap, Ha munkát s imát összefoglaló. Magányos hangját zsivaj nyelte el. - Lavina dörgött.
Európa színpadán mi is játszottunk, S mienk nem volt a legkisebb szerep; Ugy rettegé a föld kirántott kardunk, Mint a villámot éjjel a gyerek. Magyar vagyok. Mi mostan a magyar? Holt dicsőség halvány kisértete; Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar Ha vert az óra odva mélyibe. Hogy hallgatunk! a második szomszédig Alig hogy küldjük életünk neszét. S saját testvérink, kik reánk készítik A gyász s gyalázat fekete mezét. Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég, Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok! Itt minálunk nem is hajnallik még, Holott máshol már a nap úgy ragyog. De semmi kincsért s hírért a világon El nem hagynám én szűlőföldemet, Mert szeretem, hőn szeretem, imádom Gyalázatában is nemzetemet! Marcius 15 versek dalok gyerekeknek. (Pest, 1847. február. ) Petőfi Sándor: Magyar vagyok Petőfi Sándor - KEMÉNY SZÉL FÚJ... Kemény szél fúj, lángra kap a szikra, Vigyázzatok a házaitokra, Hátha mire a nap lehanyatlik, Tűzben állunk már tetőtül-talpig. Édes hazám, régi magyar nemzet, Alszik-e csak a vitézség benned, Vagy apáink halálával elhalt?
Csanádi Imre: Március ünnepére Reménytelen időben, márciusi esőben, zenebona támadt Pesten, Magyarország szívében. A Múzeum terére, fütyülve az esőre, tódul a nép, árad a nép, - Petőfi a vezére. Áll a lépcsőn Petőfi: Pest utcáit betölti bátor hangja: Talpra, magyar! - egész hazát betölti. Szól Petőfi: Esküszünk! Zúg az ország: Esküszünk! Március 15. | Irodalmi Jelen. Rabok tovább, rabok tovább, rabok tovább nem leszünk! Fegyvert fog a szegény nép: ragyog újra reménység! fogunk élni embermódra, - Bécsben, Budán megértsék! Zöldülnek már a nyárfák: háromszínű kokárdák, piros tollak virítanak, - tavasz készül, szabadság. Kosztolányi Dezső Ma szikratűz csak egy különc szivébe, holnapra már nagy testvérérzelem, mely a viharba is lobogva, égveuralkodik büszkén százezreken. Ma szikra, holnap láng, majd egy tüzerdő, mely bíborával az égig lobog, hiába tiprod el, mindég növekvő, s ha szunnyad is, nem oltják el korok. A fáradott ük, haldokolva mégnagy honszerelme égő fáklyalángjátátadja, s minden az utódra száll át. Meggyújtja ő, s a tűzár szerteárad, átadja gyermekének, ez fiának, aztán tovább, tovább... S a fáklya ég!