Szent István kulcsszavai: "Isten", "kereszténység" – le sem íratott. A nemrég lezajlott Budapest Pride-on tartott beszédében a főpolgármester mosolyogva úgy fogalmazott: keresztény vagyok a magam módján. Ezen valóban csak mosolyogni lehet. "Magam módján kereszténység" ugyanis nem létezik. Nyitra nagy szülötte, Prohászka Ottokár püspök, egyszer úgy fogalmazott: sok a megkeresztelt, de kevés a keresztény. Ez a tézis ma is érvényes, bizonyíték rá Budapest főpolgármesterének idézett mondata. Szent istván és a magyar államalapítás. Nem véletlen tehát, hogy a "magam módján keresztény" politikus Szent István napján (is) karanténba zárta a "keresztény" szót. Budapest vezetője, aki hátat fordítva a neki bizalmat szavazó fővárosiaknak most kormányfői posztra pályázik, többek között ezt írta: "Szent István öröksége lehetővé tette, hogy most magyarul mondhatjuk ki, ami a szívünket nyomja. Hogy új államalapításra, az állam újraalapítására van szükség. /…/ Amit harminc éve magától értetődőnek tartunk és ünneplünk augusztus 20-án, az európai Magyarországot, az most veszélybe került.
Mert ki ki mind az ő fazaka mellett szitta. Azert a' Magiaroc czak Romai keresztienne lűnec. " (Benczédi Székely István: Chronica ez vilagnac yeles dolgairol. Krakkó, 1559. 159v. Üdvözült-e István király? A középkori kereszténység és az államalapítás kora a 17. századi református egyházi irodalomban - Ujkor.hu. ) Székely érvelését idézte egy polemikus művében Szenczi Molnár Albert, és később Buzinkai Mihály is lényegében ugyanezeket a sokak által idézett sorokat ismételte meg. Jóllehet az államalapítás korának kereszténységéről egyöntetűen negatív kép alakult ki, és az István király alakjához kötődő csodás történeteket és az ország Szűz Máriának való felajánlását is a legélesebben elutasították, személyes kegyességét ezek ellenére is bizonyos tisztelettel ítélték meg. Még a legvitriolosabban fogalmazó Czeglédi István is elismerően említette egy helyen, hogy a szent király egyik megnyilatkozása szerint az egyházat Krisztusra, és nem Péterre kell alapítani: "Láddé hogy ez a' jo magyar király nem volt Jesuita, ki ezt mondotta volna: Magán Péteren fundalta Chrsitus az ő Anyasz. egyházát. " (Czeglédi István: Az Úr frigy szekrénye előtt Dagon Le-dülese… Veresegyházi, Kolozsvár, 1670.
Buzinkai szavai szerint a magyarok "pogányokbul keresztyénekké lőnek, de igen abajdocz keresztyénekké, az az Pápistákká, mert immár akkor a' keresztyéni vallás a' sok babonás emberi találmányokkal igen meg elegyíttetett, és meg vesztegettetett vala…" ([Buzinkai Mihály]: Nyolc prédikáció. In: Prédikációk, egyházi beszédek és egyéb vallásos iratok gyűjteménye. Gyulafehérvár, 1674. Kolozsvári Akadémiai Könyvtár, Ms. R. 1501. Szent istván és az államalapítás. 61r. ) A bujdosók tábori lelkészeként szolgáló Szőnyi Nagy István a katolicizmus krisztusi tanítástól való eltávolodását a lassan elvaduló szőlő és a parlagon heverő szántó példájával szemléltette: "csak ugy keresztények a' Pápisták, mint a' régen pusztán hagyattatott parlag szőlőt, hogy még-is szőlőnek mondgyák. (…) ennek előtte egy néhány esztendőkkel jó szőlő vala, benne szép gyümölcsöt szednek, s' édes mustot szűrnek vala; Azért mostis, a' mint reá ragadott, nevezetit meg-tartya". Így aztán "nem vagyunk idegen értelemmel mindenestül fogva a' régi Magyar eleinkről, kik a' pogányságból Christus hitire mentek.