A tíz közül ez az egyetlen olyan parancs, amely azonosítja az igaz Istent nevének feltüntetésével: "az Úr, a te Istened"; rangjának jelzésével, az a Valaki, aki alkotott – a Teremtő; és hatásköre, "az ég és föld" (2Móz 20:10-11). Mivel csak a negyedik parancsolat tanúsítja, hogy kinek a tekintélye áll a Tízparancsolat mögött, ezért ez a parancsolat tartalmazza "Isten pecsétjét" a törvényéhez csatolva, mint ami a törvény hitelességének és kötelező voltának bizonyítéka. [5] Valóban, Isten a szombatot "hatalma és tekintélye emlékeztetőjévé vagy jelévé tette a bűntől és lázadástól mentes világban. Ez örök érvényű személyes kötelezettséget hordozó intézménynek készült, ezzel a figyelmeztetéssel kísérve: "Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt" (2Móz 20:8). Kötelező szombati munka ljungby. "[6] Ez a parancsolat a hetet két részre osztja. Isten hat olyan napot adott, amelyben "munkálkodjál, és végezd minden dolgodat", de a hetedik napon "semmi dolgot se tégy" (2Móz 20:9-10). "'Hat nap' – mondja a parancs – munkanap, de 'a hetedik nap' nyugalomnap.
De az istentiszteletek látogatásán túl is kereste az emberek társaságát (Mk 1:29-31; Lk 14:1), a szabadban időzött (Mk 2:23), és széjjeljárva, szent, irgalmas dolgokat cselekedett. Amikor csak tehette, gyógyította a betegeket és szenvedőket (Mk 1:21-31; 3:1-5; Lk 13:10-17; 14:2-4; Jn 5:1-15; 9:1-14). Amikor bírálták a szenvedések enyhítéséért, Jézus így válaszolt: "Szabad… szombaton jót cselekedni" (Mt 12:12). A gyógyítással nem rontotta meg a szombatot, sem nem törölte el. De véget vetett azoknak a terhes szabályoknak, amelyek eltorzították a szombatnak a felüdülés és öröm napjaként való megünneplését és mint Istentől kapott eszköznek a jelentőségét. [50] Isten a szombatot az emberiség lelki gazdagítására szánta. Német munkajog - A túlórák szabályozása a munkajogban - Németországi Biztosítások. Helyes az olyan tevékenység, amely erősíti az Istennel való közösséget; helytelen, ami eltérít ettől a céltól, és a szombatot csupán munkaszüneti nappá teszi. A szombat Ura mindenkit példája követésére szólít. Akik elfogadják ezt a meghívást, azoknak a szombat gyönyörűség és a lelki táplálkozás napja, a menny előíze; felismerik, hogy "Isten a szombatot a csüggedés megelőzésére szánta.
2Mózes 16:11–30. 11. És szólt az Örökkévaló Mózeshez következőképpen: 12. Hallottam Izráel fiainak zúgolódását; hirdesd nekik, mondván: szürkület idején húst fogtok enni és reggel jóllakhattok kenyérrel, és megtudjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek! [8] 13. És történt este; fölszálltak a fürjek[9] és elborították a táborhelyet, reggel[10] pedig volt a harmat lerakódása a tábor körül. 14. És fölszállt[11] a harmat lerakódása, íme a sivatag felületén valami finom pikkelyszerű[12] volt, finom mint a zuzmara a földön. 15. És látták azt Izráel fiai és szólott egyik a másikhoz: Mi ez? [13] – mert nem tudták mi az. És mondá nekik Mózes; ez a kenyér, melyet az Örökkévaló adott nektek eledelül. Kötelező szombati munka napja. 16. Ez az, amiről Isten meghagyta, szedegessetek belőle, kiki étke szerint, fejenként egy ómerrel[14], a lelkek száma szerint vigyen mindenki azoknak, akik sátrában vannak. 17. És így cselekedtek Izráel fiai és szedegettek, egyik többet, a másik kevesebbet. 18. És megmérték[15] ómerrel és nem volt többje annak, aki többet szedett és nem volt kevesebbje annak, aki kevesebbet szedett, mindenki annyit szedett, amennyit elfogyaszthat.