Aj Bég lassan majdnem elvette a kecskegidát, de Almila nem hagyta. A korbácsával kezdte verni a kezét. Az első ütésre a kecskegida megmenekült attól, hogy Almila kezéből kikapják. A második ütésre Aj Bég keze vérbeborult és ellazult a szorítása. A harmadik, negyedik ütés után eleresztette a kecskegidát. Parsz egy - két lépéssel hátrébb, és Aj Bégtől balra volt. Almila miután egy gyors pillantással felmérte a környezetét, a lovát felágaskodtatta és visszafordulva visszafelé vágtatott. Az összes lovas ugyanezt tette. Most versenyfutás kezdődött a felé a hely felé, ahonnan jöttek. A farkasokat szerző ló lo prete. Almila mögött kissé jobbra Aj Bég jött, Parsz pedig balra hátul jött. Az Almilától balra lévők egy kissé hátrább maradtak, ezért Almila a lovát balra fordította. Parsz már kezdett dühös lenni. Összenonta a szemöldökét, mert veszélyes elhatározásra jutott. Hűséges lovára hagyatkozott. A lovát veszett iramban meghajtotta, és a lehető legnagyobb sebességet fölvéve Aj Bég lovához közeledve nekiugatott. Ez egy rettenetes ugrás volt.
A kagán keserűen mosolygott:- Erőtlen, fáradt, sebesült tízezer lovasom maradt. A bégek közül sokan meghaltak. Hát lehet-e csatát nyerni ennyi katonával? Kür Sád szemei szikráztak:- Ha parancsot adnál, most haza, és Isbara Kánhoz hírnököt küldenél, hogy ahány lovas csak van, hozza el, még egyszer megkísérthetnénk a szerencsét. Kara Kagán szigorú tekintettel nézett, aztán tőle nem is remélt lágy hangon kérdezte:- A gök-türk kagánság jövőjét talán bízzuk a szerencsére? Kür Sád kemény választ adott:- A szerencse megkísértése jobb mint a békekötés, mert a békekötéshez azt jelenti, hogy elfogadjuk a sötét jövendőnket. De ha megkísértjük a szerencsét, van esély a győzelemre. A kagán beletörődő hangon válaszolta:- Én békekövetet küldtem Kínába. A farkas és a ló – Wikipédia. Összenéztek Kür Sáddal. A kagán tekintetéből bánat érződött. Az Ötükenben ragyogó tűznek a szikrái látszottak. A hangja folyamatosan egyre élesebb lett, ahogy mondani kezdte:- A békekövet küldésével rosszat tettél kagán! Most a kínaiak sokat fognak kérni tőlünk.
Most pihenj egy kicsit. Ne gondolj a lenti lovadra. Talál magának eleséget. Senki sem fog hozzányúlni. Aztán a derekán lévő fonott övből egy sípot vett elő, és négyszer belefújt. Erre az éles hangra a négy sólyom válaszolt. Az odúból egymás után előjövő sólymok megálltak Kirács Atyával szemközt, és kitárták a szárnyaikat. Bögü Alp kedvtelve nézegette ezeket a madarakat. Amikor vízszintesen tartotta a karját, az egyik sólyom ráugrott. A farkasokat szerző ló lo habits. Az öreg így szólt: - Hozz vad madarat a vendégnek! - és felröppentette. A többi három sólyommal ugyanezt tette. Miután a madarak úgy elsüvítettek mint a nyíl, mindketten a felé az odú felé indultak, amely fölött a torony volt. Ez nem volt olyan sötét, mint a többi odú. A tornyon volt néhány lyuk, amelyeken beszűrődött a fény, az oldalán lévő lépcsőzetes kövek pedig a tetejéig vezettek. Az odúba lépve Bögü Alpnak egy földre terített irha és egy állatcsont kupac tűnt először a szemébe. Ezek mind lapocka és bokacsontok voltak. Kirács Atya a csontok melletti csuporra mutatott:- Tele van kumisszal.
Egy erszény pénzt is adott. Különváltak. Három nap múlva Szülemis tizedes az erdő szélén a találkozó helye felé ment. Nem a látóhatár felé induló, hanem ellenséget fürkésző lelkiállapotban volt. Előre és oldalra tekintgetett. Az erdő felé közeledve néhány lovas tűnt a szemébe a messzi távolból. Szülemis már azon volt, hogy harci kiáltást hallat, amikor egy nyíl zúgva süvített el a füle mellett. Akkor a fiatal tizedes felegyenesedett a lován, hátranézett és harci kiáltást hallatott. Ugyanekkor a kiáltás elhangzása után erről, arról vágtatva támadtak a lovasok. A második és harmadik nyíl is a tizedes mellett esett le. Ő is a tegzéhez nyúlt, nyilazni kezdett az ellenfelére. Igen távolról nyilaztak. Miután a hátulról érkezők közelebb értek, Szülemis velük együtt az erdő irányába támadott. Ahogy az erdőben lévő tömeg látta a támadást, hátrafelé nyilazva menekülni kezdtek. A farkasokat szerző ló (népmese) - 2009. április 18., szombat - Háromszék, független napilap Sepsiszentgyörgy. Az erdő megvédte őket. A leszálló esti sötétség is segítségére volt a menekülőknek. Egy - egy nyilat kilőttek, de a távolság és a sötétség megakadályozta hogy célba találjanak.
A farkas a kutyafélék csoportjába rinces, emlős, ragadozó. Fő tápláléka a jávorszarvas és a pézsmatulok. A nőstény testtömege általában 40 kg, a hímé 50 kg, de az alfa ennek háromszorosa is lehet. A testhossz 1, 0-1, 6 m szokott lenni, amihez még hozzájön 40-50 cm, ami a farok hossza. Rövidtávon sebessége eléri a 60-70 km/h-t és eközben 4-5 métereseket is lép. Szaglása és hallása kitűnő. Egymás üvöltést 6 km-ről is meghallják. Ez egyfajta jelzés és az erejük fitoktatása is egyben. Általában falkákban mozognak, de tavasszal, január és április között, párzásidőszakban kettesével. Ekkor a nőstény kb. 7 kölyköt hoz a világra. A farkasok általában rendkívül szervezett 5-9 fős csoportokban mozognak. Élükön mindig az alfa hím és nőstény áll. Ők parancsolnak a többi farkas fölött. A felsőbbrendűségüket leginkább enyhe tarkó harapással jelzik. A farkasok nagyon felkészült, rendezett csoportban vadásznak. Mindig úgy támadnak meg egy csordát, hogy lemaradjanak a gyengébbek(fiatal v. A farkasokat szerző lo.fr. beteg állatok).
Alföldi napfényben látni a hízott fehér tulkokat, amelyeknek húsát Bécsbe szállítják; Pozsonyban egy percre megáll a vonat, amely nemegyszer kocsijában viszi a leveshús kedvelőjét Pestről Bécsbe, a kärntnerstrassei emeletre, ahol a monarchia legjobb marhahúsát eszik. – Ez férfiaknak való – kiáltott fel a jogtudós, és önfeledten fente kését a tányér hátán. – Csak azt nem tudom, háromszor sodorták-e a tésztát! Majd a salátákat vette szemügyre – a fácánt nem becsülte annyira, hogy mellé salátát fogyasszon. Élénken üdvözölte a tartármártással leöntött187 babsalátát, bólintott az esztragonnal kevert zöld fejes salátának, míg a káposztával töltött paprikától bágyadtan kérdezte: vajon kétszer forrázták-e? Ezután Aldzsit a vacsoránál szokásos baleset érte. Élet+Stílus: Lelőttek egy farkast a Bükkben | hvg.hu. Észrevette az asztal végén azokat a kis, mogyoró nagyságú savanyított paprikákat, amelyek szinte pirulnak a belső tűztől. A fiskális jól tudta előre, hogy mi lesz tettének következménye, nagy elhatározással bekapta a legtüzesebbnek látszó paprikát.
A lófarkas zászlóját és a korbácsát a kezébe adva kiabálta:- Tizedes! Elveszítjük a versenyt; Ha akarsz, halj meg a verseny után, de most el ne ájulj! Aztán a korbáccsal egy keményet csapott Alka lovára. A félig magához tért Alka vágtába kezdett. és kókadtan lovagolva folytatta a versenyt. Visszatérőben a verseny felforrósodott. Most a hat nyugati száguldott az élen, mögöttük pedig Jágmúr tizedes, Szancsár és Türe Tegin haladt. Még hátrább Bögü Alp öt nyugatival küzdött, rögtön azok mögött pedig Alka tizedes tett kétségbeesett erőfeszítést, félig ájultan száguldott. Leghátul futtatta a lovát az a vitéz, aki Alkát lóra ültette. A táv feléhez érve Bögü Alp százados és Alka kezdték egymás után elhagyni a többieket. Bögü Alp félelmetessé vált. Jágmúrt, Türe Tegint és Szancsárt maguk mögött hagyták. Most Türe Tegin és Szancsár egymás után hagyta el a többieket. Nemsokára azt látták, hogy Jágmúr tizedes maga mögött hagyta a tegint és az előtte lévők mindegyikét, és az élre tört. Bögü Alp százados is elhagyta a többieket.