Michael Bay hozta azt, amit elvárunk tőle: minden robban ebben a pörgős akciófilmben, és mindezt Ryan Reynolds jelenléte teszi még jobbá. Michael Bay-t lehet szeretni vagy utálni, átmenet nincs, egyedi stílusát a sima mezei néző is bármikor felismeri. Minden robban, az is, aminek nem feltétlenül kellene, még filmes szabályok szerint sem. Rengeteg drámai lassítás és nagy epic csapatbeállítások jellemzik, ráadásul a sereget szinte semmiből sem hagyja ki. Az egyedi kamerakezelés pedig a felsoroltak mellett a védjegye lett. Én pedig mindezt imádom, ezért kicsit elfogultan ültem le a legújabb alkotása, a Six Underground - Hatan az alvilágból elé, de szerencsére most sem kellett csalódnom. Kezdjük talán azzal, hogy Ryan Reynolds most is nagyon Ryan Reynolds, hozza azt a nem túl komplett deadpoolos önmagát, amiért az utóbbi időben milliók rajonganak érte. Michael Bay keze nyoma mellett az ő ráhatása érződik leginkább a filmen. Senki nem szólt rá erre a két férfira, hogy "Oké, srácok, ennyi hülyeség elég lesz", maximumon tolják a saját stílusukat, és ez nagyon jól áll a filmnek.
A Six Underground - Hatan az alvilágból (Six Underground) december 13-tól elérhető a Netflixen. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Michael Baytől és a Netflixtől semmiképpen nem remekművet vártunk, de a Deadpool íróinak forgatókönyvében több volt egy elbaltázott Mission: Impossible-utánzatnál. A Six Undergroundnak így is akad egy-két jó pillanata, de csapattagok közti kémia hiánya, az egyre fárasztóbb és rosszul időzített Reynolds-ökörködés, valamint a kapkodós robbanáspornó nagyrészt kiölik belőle a szórakozást. Még több erről...
A film ez utóbbi kapcsán csúszik szét a leglátványosabban: Bay a sztori kiindulópontját képező humanitárius krízishez vagy a megjátszott halálok mögött rejlő drámákhoz is röhejesen gyermeteg módon áll hozzá. A komoly, tragikus jeleneteket ultrakínos giccsbe fullasztja, és még annyi jó ízlés sem szorult belé, hogy legalább egy kis időt hagyjon, mielőtt a közel-keleti gyerekhullákról fejest ugrik a soron következő szexjelenetbe. Bay hangulatteremtői kudarcát az is jól példázza, hogy a humor is esetlenül, idegen testként akaszkodik az élményre, ráadásul a poénok túlnyomó része arra támaszkodik, hogy Reynolds ugyanazt a kreténséget nyomatja, amit a Deadpool óta minden alakításában. A film zenei világa pedig az Öngyilkos Osztagét is alulmúló sláger-vegyesfelvágott, amelyek közül a rendező most éppen egy Muse-dalra van annyira rágyógyulva, hogy legalább háromszor bejátssza teljesen esetlegesen. Ugyanakkor Reese és Wernick munkája sem tökéletes: a Six Underground feleslegesen áll neki a főszereplő hatos ötlettelen háttértörténeteit felvázolni, ahelyett, hogy a köztük kialakítandó kémián ügyködne.
A CGI-orgiában és számítógépes művérben fulladozó műanyagszemetek mellett Bay még mindig egy sajátos kézjegyekkel és önálló hanggal rendelkező direktor, aki kifejezetten megdolgozik azért, hogy szekvenciái igazinak és monumentálisnak hassanak. Így a film eleji közel húszperces autósüldözés, a parkour jelenetek vagy a védjegyének számító robbanások láthatóan nem utólagos grafikával megspékelt képsorok. Közben pedig a "seggfej Bruce Wayne-ként" megjelenő Ryan Reynolds osztja az egysorosokat – természetesen ismét önmagát játssza, mint azt megszokhattuk. Csapata nehezebben tud kibontakozni, de egyáltalán nem irritáló figurák, és még jól is működnek együtt. Mélanie Laurent (Becstelen brigantyk) pszichopata ügynöke és Ben Hardy (Bohém rapszódia) falmászója kifejezetten szórakoztató, míg Corey Hawkins (Straight Outta Compton) az erkölcsi gerincét szolgáltatja a csapatnak. Még a tirpák mexikóit alakító Manuel Garcia-Rulfo (A hét mesterlövész) is csaknem kedvelhetővé válik, ellentétben a csapat orvosaként megjelenő Adria Arjonával (Triple Frontier), aki sajnos csak bájait tudja megmutatni a filmben.
Szuper, köszi. Hetente szerintem 2-3 mosás. A "kíméletesebb a ruhákhoz" részről, mintha nem vettél volna tudomást. Talán akad 1-2 ember, akinek ez a nem lényegtelen szempont is fontos erintem, ha szervizelni kell garanciaidőn túl, akkor szinte mindegy, milyen típusú géped van, zsebbe kell nyúlni. 4-5 év garanciát mostanában több márkára adnak. Amit utána élnek a mai gépek, az már "ajándék". Amit én vettem Siemens, akciós volt, minimális különbség volt a sima kondenzációs és e között. Nem láttam sok értelmét, hogy sima kondenzációsat vegyek. Nálam a döntő az alacsonyabb hőfokon való szárítás volt, gyakorlatilag bármilyen ruha betehető, anélkül, hogy összemenne. És erre statisztikád is van, linket is tudsz adni, felmérés erdménye, vagy csak beírtad mert te úgy gondolod, meg hallottad? Létezik keskeny szárítógép működése. Köszi! Azért vissza szoktam olvasni, mielőtt kérdezek. Ott 2 érv van mellette. Vártam még, s jöttek is érvek, ellené biztos, sűrűn csak télen lenne használva, akkor heti 2 max 3 alkalommal. Nyáron marad a napelem.
Tehát mindenképpen érdemes a szárítógép kiválasztásakor áttekinteni a készülék kínálta program választékot is, mert e téren is nagy különbség lehet két készülék között. Kijelző, késleltetett indítás A szárítógépek esetében is előnyös tulajdonság, ha van a készüléknek kijelzője. Ez általában a programból hátralévő idő visszajelzését szolgálja. Olyan nem fix programok esetében, ahol a ciklus időtartama függ a ruha nedvességtartalmától és mennyiségétől is, különösen nagy segítség lehet, ha a szárítógép kijelzi a hátramaradt időt. Hiszen ezek a programok nem sztenderd hosszúságúak. Késleltetett indítás: majd minden szárító rendelkezik késleltetett indítási lehetőséggel. Fagor FET-6413S felültöltős mosó-szárítógép, 6/4 kg, 1300 fordulat. A kijelző nélküli modellek esetében ez általában fix 3/6/9 órával későbbi startot jelent. A kijelzővel rendelkező gépeknél viszont a legtöbb esetben rugalmasabban beállítható a szárítás kezdetének ideje. Összegzés: A számunkra ideális szárítógép kiválasztásához a legegyszerűbb út, ha a fenti szempontok alapján végiggondoljuk a saját igényeinket.